Sajtóközlemény a magyar iparűzési adóhoz hasonló
Az IRAP olyan jellemzőkkel bír, amelyek megkülönböztetik a HÉA-tól, és nem minősíthető forgalmi adónak.
A Banca Popolare di Cremona a Commissione tributaria provinciale di Cremona előtt megtámadta az Agenzia Entrate azon határozatát, amellyel ez utóbbi megtagadta az 1998. és 1999. év során megfizetett IRAP (a termelési tevékenységet terhelő regionális adó) visszatérítését az előbbi részére.
A Commissione tributaria ennek alapján azt kérte a Bíróságtól, hogy határozzon az IRAP-nak a hatodik HÉA-irányelvvel, és különösen a forgalmiadó-jellegű adószabályozás tagállamok általi bevezetésére vagy fenntartására vonatkozó tilalommal való összeegyeztethetőségéről.
A mai ítéletben a Bíróság először emlékeztet a közös HÉA-rendszer létrehozásának céljaira: a belső piac jellemzőihez hasonló jellemzőkkel rendelkező közös piac létrehozása, megszüntetve az adóztatás azon eltéréseit, amelyek torzíthatják a versenyt és akadályozhatják a kereskedelmet. Célja a különböző tagállamokban hatályos forgalmi adók felváltása. Következésképpen a közös HÉA-rendszer nem engedi meg a forgalmiadó-jellegű közterhek fenntartását vagy bevezetését. Ezzel szemben e rendszerrel nem ellentétes az olyan adó fenntartása vagy bevezetése, amely nem rendelkezik a HÉA valamely alapvető jellemzőjével.
Ezt követően a Bíróság vizsgálja és összehasonlítja a két adó egyes alapvető jellemzőit:
A közös rendszer alapján a HÉA általánosan alkalmazandó a termékeket és szolgáltatásokat érintő ügyletekre; összege arányos a termékek és szolgáltatások árával; a termelési és forgalmazási folyamat minden egyes szakaszában kivetésre kerül; az adóalany levonhatja az adót a korábbi szakaszok során megfizetett összegekből (az adó végül a fogyasztót terheli).
Először is az IRAP alapja ezzel szemben a vállalkozás (társaságok vagy természetes személyek) valamely régió területén meghatározott időszak során végzett termelésének nettó értéke (az eredménykimutatás szerinti „termelés értéke" és a „termelési ráfordítások" különbsége, amint e fogalmakat az olasz jogszabályok meghatározzák). Olyan elemeket tartalmaz, mint a készletváltozás, az értékcsökkenési leírások és az értékvesztés, amelyek nem állnak közvetlen kapcsolatban magukkal a termékértékesítésekkel és szolgáltatásnyújtásokkal.
Ezenfelül az adóalany nem képes pontosan meghatározni a termékek és szolgáltatások beszerzési árában foglalt IRAP összegét. Még ha feltételezhető is, hogy az IRAP azon alanya, aki a végső fogyasztó részére értékesít, az árai megállapításakor figyelembe veszi az általános ráfordításaiban foglalt adót, nem minden adóalany számára lehetséges az adónak a végső fogyasztóra történő – akár teljes – áthárítása.
Összegezve: az IRAP különbözik a HÉA-tól, amennyiben nem arányos a termékek és szolgáltatások árával, és nem úgy került kialakításra, hogy azt a HÉA-ra jellemző módon a végső fogyasztóra hárítsák.
Az IRAP oly módon tér el a HÉA-tól, hogy a hatodik irányelv értelmében nem minősíthető forgalmiadó-jellegűnek. Következésképpen összeegyeztethető a hatodik irányelvvel az olyan közteher, amely olyan jellemzőkkel bír, mint az IRAP.
