Jumurdzsák blogja - Az első szösszenet

Jumurdzsák él, és blogol

Eger. Gyermekkorom nagyvárosa. Hat évesen voltam először „jelentős" kiránduláson. Az úticél: Eger. Az Egri csillagok regényes helyszíne.

Fél évvel korábban Szenteste előtti délután szüleink kiküldtek bennünket a bátyámmal játszani az udvarra, nehogy „összetalálkozzunk" Jézuskával. Ma már tudom persze, hogy ők szerették volna feldíszíteni a fát és elhelyezni az ajándékokat. A két jó fiú ígéretet tett, jól viselkedik az udvaron, naná, nehogy Jézuska még aznap is valami rosszat lásson belőlünk oda- vagy elmenet.

Az udvaron hó sehol, a szánkó adott, a jég adott, az ötlet adott: ha ráállunk a szánkóra mind a ketten és lendítjük folyton, a jégen gyorsabban fog csúszni, mint a havon.

A végeredmény adott: én előre estem, a bátyám rám. Nyílt törés a combomban. Két hét kórház (Karácsony, Szilveszter), utána hat hét fekvőgipsz, talptól derékig. Ha egy centivel föntebb törik, egy életre sántítottam volna. Másfél hónap fekve. Semmi haszna, még óvodás voltam nem lóghattam az iskolából. A szüleim dolgoztak, nagyapu vigyázott rám. Olvasott. Először a Képes Gyerek Bibliát, aztán az Egri csillagokat. Végig és többször. Alapműveltséget szereztem és rengeteg barátot: Dobó István, Vica, Gergő... és már szinte egri voltam, ismertem a vár minden szegletét, voltak egri barátaim Vica és Gergő személyében. Alig vártam a személyes találkozást a várossal, hőseimmel.