Jumurdzsák blogja 2016

2016-ban négy éves Eger egyik közkedvelt nyári kreatív akciója, a „Jumurdzsák blogja” névre hallgató online játék. Játsszon velünk, mert ez Eger!

Jumurdzsák 2016-ban nem volt más, mint

PATAKI ZITA,

az RTL KLUB időjósa

 

 

SZERENCSÉS NYERTESEINK:

 

Sas Márta Egerből

és

Barta Orsolya Budapestről

 

 

Idén is sokan játszottak velünk az ország legkülönbözőbb tájairól, Debrecenből, Százhalombattáról, Monorról, Nagymarosról, Székesfehérvárról, de érkezett helyes tipp Szlovákia területéről, no és persze az egriek is igen aktívak voltak. Kapott szavazatot többek között Náray Erika, Ábel Anita, Gryllus Dorka, Détár Enikő, Csernus Imre, Barabás Évi, Koncz Gábor is, ez már csak egy ilyen játék...

Jumurdzsák nevében is mindenkinek köszönjük a nyitottságot és a részvételt, az egri történetek olvasgatásával és nyomozással, tippeléssel töltött időt! Idén is jól éreztük magunkat ebben az online játékban.

 

Szívből gratulálunk a nyerteseknek szeretettel köszönjük Zitának, hogy vállalta ezt a remek kihívást!

 

 

 

 
Jumurdzsákunkat 7 egri vitéz kísérte a leleplezés helyére, no nem azért, mert féltettük tőle a Dobó kapitány nevét viselő főtér több ezres közönségének tagjait... A cél az volt, hogy a szultáni típusú, kutyanehéz hordszéken ülve Jumurdzsák jól láthatóan és a kellő hatás mellett, ám annál is nagyobb biztonságban juthasson el a nagyszínpadra. Ott aztán a mikrofonhoz penderülve azonnal rögtönzött egy, a szerephez és a helyhez hű időjárásjelentést, s ekkor már az is tudta, kiről van szó, aki addig esetleg nem hitt a szemének.

 

 

Nem kellett több az Egri Szimfonikusoknak sem: annak érdekében, hogy Zitáról mihamarabb lekerüljön a turbános öltözet, exkluzív zenei betét csendült fel: a 9 és 1/2 hét világhírű betétdala...jöhetett a vetkőzés.

(Igaz, Joe Cocker épp azt énekli: you can leave your hat on, s a turbán mégis egyből lehullott, s a török viselet alatt rejtőző, csinos, hófehér ruha változatlan formában fent maradt - ettől most tekintsünk el, hiszen a művelet meggyőző tapsot kapott az egri közönségtől.)

 

 

Nem volt már sem turbán, sem kaftán, sem fél-szemfedő, csak a saját magát alakító Pataki Zita, akihez gyorsan csatlakozott is Habis László polgármester úr közösen ismertették online játékunk nyerteseinek nevét, majd belekóstoltak a - félig már egri - országtortába, amit az egri nyertes majd átvehet a G&D cukrászda felajánlásából. Az ország más részeiből beérkeezett helyes tippek beküldői között a Hotel Unicornis*** 3 napos, félpanziós vendéglátását sorsoltuk ki.
Köszönjük, Zita!

 

 

A 2016-os játék ismertetése és maga, a blogfolyam, Pataki Zita személyes egri történeteivel:

 

ITT A NAGY CSAVAR: JUMURDZSÁK BEKAVAR...

 

Az előző három évben már láthatták, olvashatták az eger.hu oldalon és a Facebookon, ahogyan egy neves, közismert személyiség saját, személyes egri történeteit osztja meg az egész országgal. Az előző évek Jumurdzsákjai Kálloy Molnár Péter, Süveges Gergő, Németh Kristóf voltak...de ezt csak úgy mondtuk...

A lényeg, hogy idén is folytatjuk ezt a sikeres játékot, a nyeremény természetesen egy csodás őszi hétvége lesz Egerben, kellemes kiegészítő ajándékokkal, s nem feledkezünk meg az egri játékosokról sem.

 

 

 

Az országos játék (nem egrieknek szóló) nyereménye 2 éjszaka 2 fő részére

a HOTEL UNICORNIS***-ban

(3300 Eger, Dr. Hibay Károly u. 2.) félpanziós ellátással.

 

A 10 bejegyzésből álló blogfolyam július 18-án, hétfőn indult el az eger.hu oldalon és a Facebookon, "Eger Város Hivatalos Oldalán" is lehet követni az eseményeket. Augusztus 20-án, a Dobó téri ünnepi események keretében leplezzük majd le a 2016-os Jumurdzsákunkat.

 

 

"INDULÓ CSOMAG", avagy amit a titokzatos bloggerről már most tudhatunk:

Szorosan kötődik Heves megyéhez és Egerhez, két közeli barátja egri, miattuk is gyakrabban jár a városunkban. Kedveli, szereti az egri bort, bár ő maga csak 32 évesen kóstolta azt először. Bár a szeme nincs bekötve, 40 évesen szemüveges lett, melyet többnyire mindig hord, csak épp ott nem, ahol a legtöbben és legtöbbször látjuk.

 

A kérdés tehát a következő: ki lehet ő?

Egy hónap és tíz blogbejegyzés után biztosan kiderül! Ha azonban van tippje, ne habozzon megírni, azok között ugyanis, akik a leleplezés előtt kitalálják és augusztus 19-én éjfélig megírják nekünk a helyes választ, értékes nyereményt sorsolunk ki. A fődíj: egy csodás egri hétvége, borkóstolóval, vacsorával, 3 nap 2 éjszakás szállással egy helyi wellness hotelben. A helyesen tippelő egriek között pedig értékes borcsomagot és ajándékcsomagot sorsol ki maga, Jumurdzsák!

 

A Jumurdzsák blogja lényege, hogy az író a bejegyzésekben egyre több, hasznos információmorzsát rejt el a kilétét illetően. Érdemes tehát követni a blogot és egy kicsit kivárni, mert egy játékostól csak egy tippet fogadunk el. A megoldásokat augusztus 19-én éjfélig várjuk az 1552@ph.eger.hu címre.

 

A Jumurdzsákot övező titokzatosság megőrzése mellett annyit azért elárulhatunk, hogy az idei évben csavarunk egyet a történeten: a blog „negyedik évfolyamában" jelentős változás következik be...

 

Fedezzük fel újra ezt a várost: Eger Jumurdzsák története is és mindenkiben van "egy csipetnyi Jumi"...

 

 

A FONTOS TUDNIVALÓK EGY CSOKORBAN:

• A tippeket augusztus 19-én 12.00 óráig várjuk az 1552@ph.eger.hu címre!
• Bármikor lehet tippelni, de érdemes várni vele, hátha Jumurdzsák még több részletet is elárul magáról!
• Minden játékos kedvű érdeklődő csupán egyszer tippelhet, visszajelezni, hogy a tipp helyes-e, nem áll módunkban!
• Eredményhirdetés augusztus 20-án, Egerben, a Dobó téren, ahol mindenki személyesen találkozhat a rejtélyes, félszemű bloggerrel!

 

 

ÉS ÍME, A 2016-OS BLOGFOLYAM...

 

RÁADÁS - üzenet Jumurdzsáktól

Nincs időjárásfüggés...
Amikor nyaralunk, fontossá válik az időjárás. Megnézzük, mire számíthatunk pihenésünk alatt, és felkészülünk mindenre, napsütésre, hűvös, esős időre is. Én ha kirándulok, nekem teljesen mindegy, milyen az időjárás.

 

Soha nem okozott gondot még az eső, a vihar. Amikor 2 éve építkezni kezdtünk, persze fontossá vált, de csak egyszer kellett konkrétan megnéznem, milyen idő várható a térségben, akkor, amikor a betont hozták az alapozáshoz. Aggódott is a kőműves, hogy a borús idő ellenére oda hozattam, de persze sikerült megnyugtatnom, nem lesz eső...

 

Legutóbb, amikor Egerben voltunk a barátainkkal, egyik délután sötét lett az égbolt, dörgött, villámlott, feltámadt a szél, de nem esett egy csepp sem, csak valahol a távolban. A belvárosban sétálgattunk, de akkor sem aggódással töltöttük időnket, hanem spontán megéltük a helyzetet, élveztük a kis utcákat. Ha esni kezdett volna, beültünk volna valahová egy kis borra, vagy sütizni.

 

De eső nélkül is megpihentünk a Pasa sátrában. Lehuppantunk a földre, és kipróbáltuk az igazi török kávét! Remek élmény volt, ezt senki se hagyja ki, ha ott jár! Aztán a süteményt sem hagytuk ki. Először azt hittem, egri vendéglátónk nem bízza a véletlenre, hogy épp a szálláshelyünkön működő, a Park Hotelben lévő cukrászdába visz. Aztán felismertem a G&D kézműves cukrászdát, amely mára már az egész országban ismert. Május óta Egerben is megtalálható, sőt mióta itt blogolok már az is kiderült, hogy ismét ők nyerték az országos tortaversenyt! Szó ami szó, isteni süteményeket ettünk! Édes élménnyel zártuk egri kirándulásunkat, és biztos vagyok benne, hogy most szombaton sem hagyom ki kedvenc helyeimet!
Ez az utolsó írásom itt, legközelebb tehát 20-án a Dobó téren találkozunk! Elárulom: remek időnk lesz! :)

 

 

TÍZ, meg a melegvíz...

...avagy Eger, a kikapcsolódás tökéletes helyszíne

Gyerekként gyakran jártunk Demjénbe, Egerszalókra. Egy kis primitív beton medencében, a forró vízben fürdőztünk, olykor felmásztunk a nagy fehér dombra, vagy épp a másik oldalra, ahol rengeteg vad szamóca termett. Bár az a környék alaposan megváltozott azóta, és máig is imádok meleg vízben üldögélni... Itthon a kádban éppúgy, mint fürdőkben, wellness szállodákban. A fejem ugyan még órákig vörös utána, de nem számít, az érzésért vállalom ezt.

A férjem csak 5 percet bír a szaunában, a meleg vizekben maximum 10-et, vagyis kompromisszumos megoldást keresünk. Van úgy, hogy én szaunázom 2-3 órát, ő addig játszik a telefonján. Mindketten jól érezzük magunkat közben, kikapcsol az agyunk, ellazulunk, csak neki nem vörös a feje utána. Sokkal jobb viszont, ha a szálloda ajánl olyan megoldásokat, ahol együtt lehetnek a hozzánk hasonló párok.

 

 

Legutóbb Egerben a Hotel & Parkban szálltunk meg, ott ezt szerencsésen megoldották: amellett, hogy teljes mértékben biztosítottak a wellness életmódnak megfelelő szolgáltatások, a forró és hideg övezetet kedvelők is megtalálják a számunkra ideális pihenés formáját. Szóval, amíg én szaunáztam, a férjem (enyhén meleg) pezsgőfürdőben, élménymedencében ült, így nem kellett egymás után kutatnunk a különböző helyiségekben. A wellness részleg egy nagy tágas központi egységből áll, nagy úszómedencével - ez igen ritka szállodákban - és körben találhatók a különböző helyiségek, ahonnan, amikor kijöttem, azonnal látott a férjem. Persze neki nem volt nehéz észrevennie, a vörös fejem mellett ugyanis a bikinim is vörös! Pont azért vásároltam, hogy ne legyen nagy a kontraszt, bár a testemhez képest így is van, mert a napozást nem viszem túlzásba. Azt hiszem, azóta szoktam le az órákig tartó napozásról, amióta közelről látom, ismerem a nap károsító hatásait. Annyiszor elmondtam már, hogy belém ivódott.

 

Idén újítottam: amikor időm engedi, reggel és délután is kifekszem a teraszunkra 20-20 percre. 20 perc hason, 20 perc háton. És szigorúan nézem az órát. Ott Egerben persze nem néztem, ha szabadidőmet töltöm, az sem számít, milyen nap van, de még az órámat sem teszem fel. Az időt kiveszem a gondolataimból - megszűnik a perc, az óra, csak élvezem azt, nem nézem a múlását, nem alkalmazkodom hozzá! Flow! Na, erre is tökéletesen alkalmas helyszín Eger...

 

 

A KILENCEDIK...és a férj

Nagyon szeretem a becéző szavakat, az állandó jelzőket! És az ezekkel való folyamatos játékot. Lehet, hogy az irodalom tanítás hatott rám annyira, hogy átvettem a mindennapjaimba, szórakoztatva ezzel a hozzám közelállókat! Ezeknek a díszítő jelzőknek az eposzoknál (és nálam is) szerepük van, a fizikai vagy szellemi adottságok hangsúlyozásával a szerző (és én is) igazolja a cselekvő ember tetteit, tulajdonságait. Én például a férjemre aggattam a kistetkós jelzőt, de szólítottam talpaskának is, és állandó a szívecske, a drágám, a bébi megszólítás is. Nem olyan régi a kapcsolatunk, a házasságunk, szerintem utolérem majd Akhilleuszt, akinek az Iliászban 36 állandó jelzője van.

 

Szóval. Egerben sétálva is játszottunk a szavakkal: egri csillagok, egri leányka, egri bikavér. Van egy játékszabály is: ha van a városra jellemző szó, ital, étel, olvasmány, vagy bármi más - kóstold meg, olvasd el, látogasd meg! Ezzel lesz érezhető a hely, ahol jársz, és soha sem fogod elfelejteni! A híres regényt, mivel kötelező (de nem csak azért!), rég kiolvastuk, de a helyszíneket is felkerestük - naná. Na és persze az Egri Csillag már nem csak olvasmány, meg is kóstolható, és mi meg is tettük. Borkóstolás nélkül pedig amúgy sem hagyható el Eger! A Szépasszony-völgy kihagyhatatlan élmény! Sokfelé jártam az országban, de sehol nincs ilyen, a belvároshoz közeli, nagyon hangulatos pincerendszer, ahol megkóstolható a borvidék szinte összes bora. Legutóbb 5 bort kóstoltam, háromfélét az Ostorosbor látványpincéjében, aztán pár méterrel arrébb, a Petrény pincébe is bementünk, ott két pohárnyi kedvcsináló csúszott le. Gyönyörű pince mindkettő, és az összes bor nagyon ízlett! Különösen az Egri Csillag és persze a Bikavér!

 

 

Azt hiszem, ez is különleges ott Egerben, ahogy a minőségbiztosítás is: a minősítő táblarendszerrel a bor minőségét a Hegyközség garantálja. Elárulom, kapaszkodnom kellett a végén a férjembe. Többnyire amúgy is mosolygok, de öt deci bor után már le sem jött arcomról a mosoly, és csak csacsogtam, viccelődtem. Haza is gyalogolhattunk volna a szállodáig, de egri vendéglátónk hős volt, nem kóstolt, vezetett! Ezúton is hálámat fejezem ki neki, ez a józan szerep többnyire az enyém, de ott, aznap Egerben nem akartam józan maradni!

Az est végére két új állandó jelző született bennem: egri pincék, egri vendéglátás - de csodás!

(A kép csak egy sejtelmes illusztráció...)

 

 

A NYOLCADIK... avagy az elvarázsolt Eger

Legutóbbi egri kirándulásom alkalmával a Varázstoronyban is jártam! Először is azon lepődtem meg az Eszterházy téren, hogy a főiskola immáron egyetem! Aztán az egyetem főépületében már azon, hogy nyáron is nyitva van, sőt érdekes kiállításokkal, múzeumokkal vannak tele az emeletek. Egyszerűen imádom, amikor a tudományt összekötik a játékossággal!

 

Én mindig könnyen tanultam, de szerintem főleg azért, mert folyamatosan könnyű módszert kerestem és találtam a tanuláshoz. Például elképzeltem, hogy csak 10 percem van egy lecke befogadására. Ezalatt az idő alatt, vajon mit fogad be az agyam? Mit tudok ilyen csekély idő alatt befogadni? Kíváncsi voltam a képességeimre, és ezáltal folyamatosan versenyeztem saját magammal. Vagy elképzeltem, hogy tanár vagyok, és röviden, világosan át kell adnom a megismert leckét a gyerekeknek. Aztán később, amikor a tanárképzőn módszertant tanultunk, rájöttem, hogy ezt már más is kitalálta, és sokféle útja van a könnyen tanulásnak.

 

A varázstoronyban is könnyen lehet tanulni, miközben élvezzük a látottakat! Volt például kísérleti bemutató, gyakorlatilag a fizikai jelenségek megértését "kézzelfogható" módon segítik azok az interaktív eszközök. Persze általános iskolásként jobban örültem volna, ha elvisznek egy ilyen kiállításra, akkoriban ugyanis el sem tudtam képzelni, hogy a vezetékben elektronok mozognak. Most sem unatkoztam, mert a sok fizikai eszköz, a humoros előadás elsodort. Ez egy kicsi "csodák palotája" ott az egyetemen, van csillagászati múzeum, planetárium, panoráma terasz, és ami leginkább tetszett: a camera obscura, magyarul sötétkamra, periszkóppal. Ez egy óriási "fényképezőgép" amely segítségével a várost kicsiben látod! (Sehol máshol nincs ilyen az országban!)

 

Én is újra kicsi lettem egy félórára! Ha megfigyeltél már játszó gyereket, tudod, hogy derűs, ellazult, gondoktól mentes tevékenysége közben a jelenben él, pillanatról pillanatra váltakozó élmény öröme jellemzi - ilyen voltam ott, és este a Szépasszony völgyében is, de erről majd legközelebb írok!

 

 

HÉT

Szeretek enni. És mindenevő vagyok. Illetve jó volna mindent enni, de nem lehet. Figyelnem, vigyáznom kell, mert elég gyorsan felszaladnak rám a kilók. Talán ha nem ott dolgoznék, ahol, akkor nem lennék ennyire óvatos. De közben szerencsés is vagyok, mert ha személyesen találkozom valakivel, aki addig „élőben" nem látott, szinte mindig azt mondja: „Jaj de sovány, és sokkal fiatalabb, mint gondoltam!" Soványnak nem mondanám magam, de azért ha találkozunk a Dobó téren, mondd ugyanezt, kedves olvasóm, mert nagyon jólesik!

 

 

És jólesett legutóbbi egri látogatásomkor a Zuzmóban elfogyasztott ebéd is, bár – bevallom – nekem kevés volt. Ritkán eszem hamburgert, de ha eszem, akkor bizony nagyot akarok! A Zuzmó kitűnő helyen van Egerben, a miliő bárhol a világban megállná a helyét, a füstös ízvilág, a karamellizált hagyma... Mind-mind lenyűgözött, de tényleg kicsi volt! Régi, bevált módszerem, ha nehezet, vagy sokat ebédelek, és jót szeretnék vacsorázni is, akkor leves mellé már csak desszertet kérek. Így tettem a hamburgerezés után is és milyen jól tettem! Azt az isteni citrusos karalábé krémlevest sültpaprika-habbal, amit a Macokban kaptam, sosem fogom elfelejteni. A leves után Macok-csokoládétortát kértem fehércsokoládé mousse-szal, málnafagylalttal, és „majdelfelejtettem", a leves előtt kiegészítésként a névadó macokot is kértünk kencékkel. A társaságban összesen öten voltunk, az ő tányérjukról is kóstolhattam, és mind fenséges volt! Ráadásul a környezet, a hangulat, a személyzet is hibátlan volt. Egyszerűen Egerben kihagyhatatlan ez a hely! Ritkán kérdezem meg, ki a séf egy étteremben, vagy ki volt a belső építész, itt megtettem, mert olykor tudni, ismerni kell egy nevet, aki a saját szakmájában nagyszerű!

 

Engem sokan ismernek, de ehhez nem társítok értéket. Csak a munkámat végzem, nem alkotok. De szerencsés vagyok, mert van olyan szakmám is, amiben büszke vagyok az eredményeimre, ahol a tanácsaimért hozzám fordulók talán épp úgy megjegyzik a nevemet, módszeremet, mint én a Macok esetében megjegyeztem az alkotókét.
Vagyis kettőből kettő... Az arányt, és a régebbi tapasztalatokat is figyelembe véve nyugodtan állíthatom: Eger gasztronómiája is megér egy önálló utazást. Én legalábbis biztosan jövök még ezért.

 

 

A HATODIK

Szeretek játszani. Játékos a természetem. Nem tudok ugyan viccet mesélni és munkában sajnos ezt a humoros, laza, életimádó oldalamat nem, vagy csak alig tudom megmutatni, mégis a mindennapjaimhoz tartozik a nevetés. 12 éves koromig bohóc is akartam lenni, de a Szergejnek adott pofonok elvették ettől a szakmától a kedvemet! A szomorú megalázott bohóc archetípusa inkább elkeserített engem (bár ő mindig azt mondta: Gyakran csapnak pofon, sosem veszem zokon. - micsoda hülyeség!)

 

Ez a játék itt, Jumurdzsákként, is nagyon tetszik nekem! Őszintén remélem, sokan játszanak majd velem, sokan próbálják meg kitalálni, ki is az idei egri Jumurdzsák!

 

De hogy én is még jobban bekapcsolódhassak, gondoltam, visszafordítom ezt a helyzetet, és egy kis külön játékra hívom olvasóimat! Persze ebben a kíváncsiságom is benne van! Azt találtam ki, hogy osszátok meg ezt a blogot a Facebokon, és nézzük meg, mikor jut el hozzám a saját írásom! Azok között, akik megosztják ezt az írást, kisorsolok egy ajándékot! Illetve akár kettőt is! Egy olyan ajándékot, ami az én szakmámmal összefügg és augusztus 20-án, amikor lelepleződöm, mindent elárulok: ki(k) és mit kapnak ajándékba! Vagyis meglepetés lesz, de én a meglepetéseket is szeretem! Remélem, vannak köztetek sokan ugyanígy! Tehát, ha szereted a játékot, játékosságot, a huncut összekacsintást, a kacagást, a létezést igazi örömét - akkor játssz velem!

 

Persze, most eszembe jutott, ha már ezt a blogot olvasod, akkor igazi játékos vagy, hiszen épp azt szeretnéd kitalálni, ki írja ezeket a sorokat! És persze, aki szeret utazni, új embereket megismerni, szintén játékos, hajtja a megismerés, az új utak felfedezésének öröme! Ez mind-mind összefügg! És annyira belejöttem a játékba, hogy az egrieket még egy külön játékra hívom a következő blogomban: hagytam ám ott valamit kedvenc városomban!

 

 

ÖT

Szeretek utazni. Szeretek világot felfedezni, ismerkedni az emberekkel. (bár Jumurdzsákként elárulom, Törökországban még nem jártam). És ha utazok, minden érdekel: az emberek, a kultúra, a hely történelme, gasztronómiája. Azt hiszem, ez a tanulás egyik legkönnyebb és legélvezetesebb módja is.
Ha például Egerben jár valaki, akkor a magyar történelem elég nagy korszakába nyer bepillantást. Ráadásul most már lenyűgöző és könnyed formában.

 

 

Amikor nekem volt kötelező olvasmány Az egri csillagok, kb. 30 éve, még nem voltak olyan technikai eszközök, amelyek a vársétát ennyire izgalmassá tennék. Teljesen más ma sétálni a kazamatákban! Az installációk és animációk újszerű módon hozzák elő a bennünk élő gyermeket, a kíváncsi szellemet. Azonnal megmozgatnak - csak bátran használnunk kell azokat! Észrevettem, hogy ez a 20 év alatti fiataloknak nagyon könnyen ment, úgy kezelik, mint a táblagépeiket, telefonjaikat. A 30-40 évesek kíváncsian lépnek oda, szinte el sem hiszik, hogy lejátszhatják a csatát különböző szögekből, megtekinthetik a vár formáját, kinézetét a különböző századokban, a hadviselési technika formájáról nem is beszélve. A 40-50 évesnél idősebbek inkább azt nézik, hogyan használják a fiatalabbak ezeket a modern eszközöket. Én is néztem mást, és ámultam-bámultam - szó szerint. Ha ilyen lett volna az én koromban (hányszor hallottam ezt én is gyerekként idősebbektől) azt hiszem, nem féltem volna a történelem szaktól, amit még első évesként leadtam, és a magyar mellé mást választottam.
A történelem azért örök szerelem maradt, és ha a „füstje"megcsap, mint Egerben, igazán jól érzem magam, persze mellé jókat enni és inni - az valami csodás! De ez utóbbi egri élményeimről majd legközelebb mesélek!

 

 

A NEGYEDIK BEJEGYZÉS

„Eger városa, papok városa..."- ezt dúdoltam még három napig, Egerből való távozásom után. Egyszerűen nem ment ki a fejemből. Vagy a lelkemből? Hiszen ha egyszerű dallamtapadásunk van, egy másik dallal kiüthetjük. Nem ment, pedig próbálkoztam. A harmadik napon már a második ütemnél elhallgattam, hogy barátainknak ne menjek az idegeire, de azt mondták semmi gond, Eger az ő lelkükbe is bekúszott. A megannyi templom, a kanonok sétány, a Bazilika, az érseki palota... mind ezt a dalt idézte. Bevallom, nem neveltek vallásosan, (amikor 16 éves lettem a nagymamám elárulta, hogy titokban még csecsemőként elvitt egy kis faluba és megkereszteltetett), a számtalan templomnak azonban van egyfajta csodás hangulata.

 

 

Szerintem minden hívő embernek már csak ezért is látnia kell ezt a várost. Egyszer Toscanát felfedezve eljutottam San Gimignanoba. A dombtetőre épült középkori községben tökéletes állapotban maradtak fenn az építészet emlékei, a városfal és a tornyok, amelyek a város nevezetességei mind a mai napig. Híres ez a település a boráról is, melyet a környéken termesztett szőlőből állítanak elő. Mintha Egerről olvasnánk, nem? A sok torony, az Eger patak völgye, a vár, felidézte nekem ezt az olasz emléket is. És így vagyunk mindennel: egy illat visszavihet bennünket gyermekkorunk egy meghitt pillanatába. Meghitt - milyen szép is a magyar nyelv! Nyelvész végzettségűként gyakran rácsodálkozom a szavak erejére. Meghitt - Eger pontosan ilyen!

 

 

HÁROM...

Sokat költöztünk gyermekkoromban. Heves, Borsod megye után Pest megyében is éltem szüleimmel, de ezek a váltások a legszerencsésebben alakultak életemben. Amikor a kis hevesi falu épp szűk lett kamasz koromban, nagyvárosba költöztünk. Mozik, színház, sétálóutca, tömegközlekedés és strandok, no és egy vár (!) jó pár évre élményt adott. A nagyvárosi arctalan nyüzsgés után egy kisebb, de hangulatos, művészetekkel teli város jött, amely 18 évesen elvarázsolt! A barátok hátrahagyása sem okozott gondot, pedig akkoriban nem volt internet, még mobiltelefon sem, hogy a kapcsolatot egyszerűbben fenn tudjuk tartani. Talán azért nem, mert igényeltem a megújuló közeget, mert éppen azt kaptam a környezetemből, amire szükségem volt.

 

Az összes vidék, ahol éltem, később szép egységre talált bennem. Az erdő, a hegyek... a természet, sehonnan sem hiányzott, ahogy a történelem, a kultúra is jelen volt állandóan. Egybefonódtak életem színterei: az egri vár például teljesen fura mód keretet adott lakhelyeimnek.

 

Az igazi egri vár a gyermekkorom egyik helyszíne, szimbóluma, a másik, ugyanennek másolata, később szintén szomszédságunkban volt, és az egyik kedvenc kirándulóhelyünkké lett. Kamaszként Egerbe kirándultunk rokonokkal, barátokkal, fiatal felnőttként pedig Csobánka mellé, a filmbéli díszletvárhoz vittük őket meglepetésként. Ahol most élek, nincs vár, de itt az erdő, a hegyek, a sok szőlő... Vannak kiváló kirándulóhelyek, (Magyarország két különös geológiai képződménye is közelben van), és a történelmi múlt sem hiányzik. (itt a közelben is komoly horderejű csata zajlott.) Vajon ez csak véletlen? Véletlenek választásaink? Szerintem nem: a minta, ami gyermekként bevésődik, főként ha az örömteli minta - vissza-vissza akar jönni, utat tör lelkünkben, és ha teret adunk neki, a gyermekkor boldogsága egyszerűen a jelenünk lesz.

 

 

A MÁSODIK

Nem tudom, honnan jött a szüleink ötlete, hogy karácsonykor az egri gyermekotthonból hozzanak ki egy kisgyermeket. Televízió adás még nem nagyon volt akkoriban, ahol hasonló emberi cselekedetet láthattak volna, és környezetünkben sem volt nevelőszülő vagy akár örökbefogadó család. De a döntés eredményére nagyon jól emlékszem. Alig vártuk azt a napot! Felkerekedtek egyik reggel, apa, anya felültek a buszra és mi vártunk. A testvéreimmel nagyon izgatottak voltunk. Kisfiút szerettünk volna, az öcsénkkel kb. egykorút, de anyáék azt mondták, ez nem ennyire egyszerű. Olyan gyermeket hoznak el, akinek a szülei nem mennek érte karácsonykor.

 

 

Az egri busz mindig nagyobb volt a helyi járatnál, jó messziről észre lehetett venni, ha az közeledik. És amikor jött, mi rohantuk a buszmegálló felé. Anya, apa közre fogta Sanyikát. Lalinál valamivel fiatalabb, roma kisfiú. Megszeppent, hallgatag gyerek volt, de a szeme folyamatosan mosolygott. Együtt töltöttük a karácsonyt, még a szüleinknek adott ünnepi műsorba is beszállt, velünk énekelt, sőt szavalt is. Anya nem csak az öcsénk ruháit csomagolta össze, hanem varrt neki újakat, szerintem végig dolgozta az egész ünnepet. Emlékszem, milyen szépen ült az asztalnál, amikor étkeztünk, (ez a mi családunkban vissza-visszatérő probléma volt: "magyar ember ebéd közben...." - nagyon nagy hülyeségnek tartottam tesóimmal együtt). Olyan szépen ágyazott be maga után az az öt éves kisfiú, hogy még a korai ébredésre is rávettem magam, csak hogy nézhessem, hogyan csinálja. Amikor vissza kellett vinni Egerbe, reggel szakadni kezdett a hó, Esett, esett, le is állt a buszközlekedés. Nagyon boldogok voltunk. Eger eltűnt (a hó alatt), Sanyika maradhat! Persze örömünk nem tartott sokáig. Még ma is, ha szakad a hó, és utakat torlaszol el, eszembe jut ő, és az a csodás karácsony!

 

 

AZ ELSŐ BEJEGYZÉS

Gyermekként nekem Eger volt a főváros. Ha valaki a faluban ennyit mondott "Egerben voltam" - csodálattal néztem rá. Még a közelebbi kisváros, ahová néha-néha busszal mi is bementünk vásárolni, nagynak hatott a sok emeletes házzal, busz- és vonatállomással, piaccal. Később, kisiskolás koromban, amikor Egerbe kirándultunk szüleimmel és testvéreimmel, ez az érzés csak erősödött. A Dobó tér óriási volt! A Bazilika lépcsői megmászhatatlannak tűntek, igaz a minareté is, de onnan körül szerettem volna nézni! A nyolcadikos pécsi osztálykiránduláson fura is volt, hogy az ottani Minaretbe már nem lehet bemenni. Felső tagozatos koromban viszont Eger már az iskolák miatt is vonzó volt! Egyszer, hetedikes koromban egy kémia verseny megyei szintjéig jutottam, és emlékszem, busszal mentünk a tanár nénivel, Sz. Erikával Egerbe. A kacskaringós út erősebben megmaradt bennem, mint maga a verseny. Nem is jutottam tovább. Több középiskolába lehetett felvételizni, tőlünk a suliból mégis kevesen mentek oda. A Szilágyi Gimnázium vonzott engem, a Dobó kevésbé, nem akartam katona lenni. Apa az volt, de ez a szakma távol állt tőlem. Aztán a jelentkezésig sem jutottam el, mert nyolcadikos koromban kiderült, elköltözünk, nem csak a falut, Heves megyét is elhagytam. Egy másik nagyváros várt rám, nagyobb, mint Eger, ott már villamos is volt! Azóta csak kirándulni járok haza. Haza! - igen, így beszélek a Mátráról, Egerről, Heves megyéről.